Helyi Szellem

Pár napja gyarló módon valami olyasmi motoszkált bennem, hogy talán minden szülőre ráférne legalább egyszer, hogy egy egész hónapra lepasszolhassa a gyerekét (gyerekeit) valami atombiztonságos helyre, ahol biztos lehet benne, hogy tanítják, vigyáznak rá, gondot fordítanak az egészségére, ésatöbbi.…

Régen minden szebb volt, régen minden jobb volt, régen minden könnyebb volt. Nos, ez nem feltétlenül igaz: ha hirtelen a nyolcvanas években találnám magam újra, akkor például hiányozna ez az elátkozott internet, meg az, hogy mindenfélét lehet kapni a boltokban (és a webáruházakban…

Kis túlzással azt lehet mondani, hogy Csepelen minden út a Csepel Művekhez vezet. Ha van helyi szellem Csepelen, azt mindenképpen ebben a rozsdamarta gyárkomplexumban kell keresni, mely a csepeli lokálpatrióták és őslakosok lélektanának kutatásához is jó kiindulópontot kínál. A…

 Furcsa nyomvonalat követnek egyes beszélgetések: biciklitől a pontos időn át az első randiig pusztán pár mondat az út. Pár napja leütöttem egy aukciós oldalon egy gyerekbringát a hétéves átokfajzatomnak, és azt fejtegettem a pasimnak, hogy milyen nehéz jó gyerekbringát venni…

Juditnak és Móninak szeretettel  Hogy hívták Róma kikötővárosát? – bömböli egy sztenori hang a férfigyűrű közepén. Ostia! – érkezik a válasz, hasonló hangerővel nyomatékosítva. Látszik, hogy nem most kezdődött a kérdezz-felelek, és azonnal vágom, hogy időre megy.…

Párkányon voltunk a minap, egy régi rituálét megismételve azokból az időkből, amikor Párkány még szakadt határmenti városka volt, és egy füstokádó hajócska vontatta komp hurcibálta a két part között az ingázókat és a sörturistákat Esztergom és a túlpart között. A…