Helyi Szellem

Erre a mai anyák napjára most azt mondaná: „Hát lányom, nincs az a faszlengető május” – anyámnak megvolt a képessége arra, hogy zaftos szóképekkel, tűpontosan tárjon fel egy-egy helyzetet, legyen szó időjárásról, pasikról, politikáról, állatokról, konyhai dolgokról vagy bármiről, de tényleg…

Nem mondom én, hogy egyszerű. Egyedül nevelni egy csemetét még a miénkhez hasonlatos buzgó, csöppet sem „vasárnapi” apukával, és a gyakorta hadrendbe állítható nagyszülői különítménnyel is merő szívás. Pedig nekem csak egy klapecom van, nem ám kettő, vagy három! Ám…

Egyik montenegrói szösszenetemben említettem, hogy a burek nagyon hamar belopta magát a szívünkbe (öööö, a gyomrunkba), és egy félmondatban azt is megígértem, hogy még visszatérek a témára. Tulajdonképpen gőzöm sincs, hogy akkor mit is akartam bővebben kifejteni a burekről, de…

 Furcsa nyomvonalat követnek egyes beszélgetések: biciklitől a pontos időn át az első randiig pusztán pár mondat az út. Pár napja leütöttem egy aukciós oldalon egy gyerekbringát a hétéves átokfajzatomnak, és azt fejtegettem a pasimnak, hogy milyen nehéz jó gyerekbringát venni…

Juditnak és Móninak szeretettel  Hogy hívták Róma kikötővárosát? – bömböli egy sztenori hang a férfigyűrű közepén. Ostia! – érkezik a válasz, hasonló hangerővel nyomatékosítva. Látszik, hogy nem most kezdődött a kérdezz-felelek, és azonnal vágom, hogy időre megy.…

Meglehetősen elszoktam a művészfilmektől az utóbbi időkben. Hogy ez miért alakult így, azt most ne firtassuk, mert tényleg gáz, de legalább annyi vonzata mindenképpen van, hogy a minőség ismeretének magas lováról nézve a közönségfilmeket, a mozi után uszkve ugyanannyi…