Helyi Szellem

Párkányon voltunk a minap, egy régi rituálét megismételve azokból az időkből, amikor Párkány még szakadt határmenti városka volt, és egy füstokádó hajócska vontatta komp hurcibálta a két part között az ingázókat és a sörturistákat Esztergom és a túlpart között. A határőrtől mindig kértünk pecsétet a kék útlevélbe: basszus mekkora flash ez is! Akkoriban hülye egyetemisták voltunk, szigorúan és profán módon zabálni és kocsmázni mentünk át Párkányba, ötkor pedig mindig iszonyatos rohanást rendeztünk, hogy elérjük az utolsó kompot. Akkoriban (a heroikus 90-es évek végéről van szó) tényleg feleannyiba került ott kajálni, mint bármelyik esztergomi gyorsbüfében, tehát elsősorban az étterembe járás illúzióját akartuk kispénzű diákokként megélni. No meg aztán, ha már ott voltunk, bevásároltunk. Mentünk ostorkáért (ez egy sajtféle), Gemer sörért, knédliért (ami itthon ehetetlennek bizonyult – csak évek múlva jöttünk rá, hogy át kell gőzölni tálalás előtt). Párkány, miket beszélek, egy fenéket az. Sturovó. Magyar település, de ha nem Sturovóként emlegetném, hiányozna az illúzió, hogy most kimentünk külföldre, Szlovákba, tobzódó turistának.

Hogy miért mentünk oda a minap? A strand miatt (vagy amit annak hittünk). Nem, nem a Vadas strandról http://vadas.sk van szó, ami nagy sláger azok számára, akik termálvízre és élménystrandra vágynak óccsóért, hogy maradjon sörre is az apanázsból, és a gyerek is lekoptathassa a fürdőnaci/ruci hátsó felét a csúszdaparkban. De van Sturovóban egy teljesen puruttya hotel, körülötte pár faházikó, és ami lényeg, egy 30 méteres medence, félig termálvízzel feltöltve.

Egyetlen medence, ohne zsenír, és ami fő, ohne tömeg, tiszta öltözőkabinokkal és mellékhelyiségekkel (szlovákul, krétával van kiírva a gender-leosztás, tessék megjegyezni, a muzi a hapsiké, a zeni a nőké - én nem tudtam, de jelentem, a férfivécével maximálisan elégedett voltam nőként). A beugró 2,70 Euro felnőtteknek, porontyoknak 1-valamennyi, nem emlékszem pontosan. Nem szól idegesítő zene, a nyugodt döglést kedvelőknek kész oázis, és onnan is látszik az esztergomi Bazilika. Teljesen véletlenül estünk be oda, kerestük a strandot, korábban a Duna-partról pozicionáltuk be saccperkábé módon. Aztán megtaláltuk egy park végében, egy deszkakerítés fedezékében – abszolút szürreális volt, hogy ott strand is lehet, és azóta visszajárunk.

Érdekes módon ezt a helyet a város nem reklámozza központilag, csak a Vadast nyomja irgalmatlanul. Talán jobb is, ha csak a bennfentesek ismerik ezt a kis pancsoldát: a magam részéről fizikailag nem bírok ki mesterséges strandon két óránál többet. A csúszdák nem érdekelnek, a medencékben úszni egy strandon, valljuk be, képtelenség, a hullámmedence és a mesterséges folyam egy alkalomra köt le. A gyerekem a strandidőt 90%-ban a vízfelszín alatt tölti, ezért ha vele megyek, direkt fontos, hogy ne legyenek sokan a vízben, így szemmel tudom tartani. Próbáltam visszakövetni a neten, hogy tulajdonképpen hol is voltunk vízközelben feltölteni a napelemeinket a rituális éttermezés-bevásárlás előtt, de bizisten semmiféle forrást nem találtam róla, csak a Google térképen lőttem be, hogy igen, ott, a parti töltés mögött, közel a cityhez. Na majd legközelebb elolvasom a táblát… és megtartom magamnak, nehogy többen legyünk olyanok, akik inkább a csendes, zenementes medenceparti döglést választják a strandon bözsgés helyett, és a medence fenekén tekergő kölykömre se lép rá senki…