Helyi Szellem

Juditnak és Móninak szeretettel

 Hogy hívták Róma kikötővárosát? – bömböli egy sztenori hang a férfigyűrű közepén. Ostia! – érkezik a válasz, hasonló hangerővel nyomatékosítva. Látszik, hogy nem most kezdődött a kérdezz-felelek, és azonnal vágom, hogy időre megy. Kvízest egy kocsmában? Mivaaan? Itt már meg sem lepődök semmin. Helyes! Tovább! Nyugtázza a kérdező. Kitől származik az idézet: „Nehézségeken át győz az erény”? Kínos csönd, a férfiak feszengnek, nabasszus, lebuktunk, nem figyeltünk töriórán. Végre valaki jelentkezik: II. Rákóczi Ferenc? Ez nekem új, de a velem lévő HR menedzser szerint tényleg. Helyes! Tovább! Bődül ismét a kvízgazda, és a következő kérdésben már a Pragmatica Sanctiot feszegeti.

Van egy bohémtanya Újbuda kies tájain, ahol megmérettetik minden látogatójának kommunikációs készsége. Ha belépsz az ajtaján, először is át kell verekedned magad a bodorodó cigarettafüstben lidércként felsejlő helyi arcokon, akik a kricsmi természetes dizájnelemeiként funkcionálnak. Ha már a látványtól megrettentél, nem is érdemled meg, hogy beengedést nyerj a borral és szódával folyó, zsíros pogácsákkal teljes Kánaánba, pedig kár lenne kihagynod. Ha mégis nekivágsz, és megcélozod a pultot, hogy rendelhess, a pultnál torlódó törzsközönség egyfajta szocializációs szűrőt futtat le személyeden. Megszólítanak? Átmentél. Beszélgetésbe elegyednek veled? Bíztató eredmény. Hamarabb kideríted, hogy a koszlott pólójú szemüveges nem koldus, hanem matematikaprofesszor (vagyis koldus, csak másképp), mintsem kihoznák a borodat? Fényes karrier vár rád a médiában. Viccet félretéve: a Borpatika diszkrét báját az adja, hogy seperc alatt egy meglepően intellektuális alkalmi közösség részeseivé válhatunk.  

A Borpatika évtizedekkel ezelőtt élhette fénykorát, de most a sokadik másodvirágzását élvezhetjük, mert a Borpatika a Bertalan Lajos utcában, az kérem, nem megy ki a divatból. Utcaszinti zsebkendőnyi kiszolgálóhelyisége egy tőrülmetszett talponálló, pincéje pedig afféle borozó-falatozó: a masszív asztalokat jobb napokat látott kockás terítők fedik, az egykori hangulatos faldíszítést hirtelen felbuzdulásból elkövetett firkák borítják. A szokásos a felhozatal: Éva love. Ha akarsz egy jó szexet, hívd ezt a számot. Sanyi egy fasz. Itt rúgtam be hányásig. A pincefalak suta diákrandik, borgőzös világmegváltások, elbaltázott legénybúcsúk, baráti körben elsiratott szakítások emlékét őrzik. 

Ha egy kispénzű koleszos huppan le a haverokkal a Borpatika ingatag padjaira, akkor azt nemcsak az olcsó és jó kínálat, hanem a közeli trendi helyek (Szatyor, Ponyvaregény) elleni lázadásként is teszi. Ha egy harmincas reklámszakember szervezi ide a privát találkozóit, akkor azt azért teszi, mert számára a Borpatika még mindig kultikus, ennél fogva trendi hely. A Borpatikában mindig őrült dolgok történtek velem, és mindig csupa pozitív. A lépcsője Purgatórium, lefelé menet megtisztulsz a bűneidtől, levedled a társadalmi rangodat, még akkor is, ha nincs – a pince rejtekében pedig tiszta lappal kezdesz mindent: tervezgetést, életnek áttekintését, kultúrkalandok boncolását; ebben az IQ és EQ bányában nem nehéz elérni, hogy megeredjen a nyelv és tisztán lásson az elme.

A borokról is szót kell ejtsek, amiket a lélek gyógyírjaiként bevetnek: mátraaljai és villányi nedűket kínálnak, vörösben erős a felhozatal, meszelybe mérik, szódát üveggel illik vinni hozzá. Sört inni itt szokatlan tett, tehát sörileg nem referálok. A Szicsek pálinkát viszont bűn lenne kihagyni: már a stampedlit körüllengő gyümölcsillatba bele lehetne harapni, az íze pedig egészen valószerűtlenül harsogóan gyümölcsös. Ha egyet iszol belőle az este folyamán, ínyenc vagy – ha egynél többet, akkor részeges.

A legtöbb településnek van Borpatikája, netán Sörpatikája, nincs ebben semmi meglepő, nem franchise-hálózatról, hanem a kocsma eufemisztikus körülírásáról van csak szó. Az újbudai azonban tényleg egy menedék, ahol kúrálhatóak a hétköznapokban megtépázott idegek. Mint minden kedvenc helyemet, ezt se ajánlom senkinek. Ez az enyém, pontosabban a miénk, nem engedem, hogy az idő kereke továbbgördüljön a falai között. Szóval tessék csak a Szatyorba vagy a Ponyvaregénybe menni. A végén még a spontán bohémtanyából intézményesített lesz.

Ebbe pedig még belegondolni is rossz!