Helyi Szellem

Nem mondom én, hogy egyszerű. Egyedül nevelni egy csemetét még a miénkhez hasonlatos buzgó, csöppet sem „vasárnapi” apukával, és a gyakorta hadrendbe állítható nagyszülői különítménnyel is merő szívás. Pedig nekem csak egy klapecom van, nem ám kettő, vagy három! Ám minden, hétköznapokon elszenvedett sérelem kiegyenlítődik a nyaralás alatt. (Csak zárójelben említeném az egyedülanyuság romantikus nyári vetületét, amikor a ded az apjával tölti a vakációját, anyuka pedig ellóghat a pasijával egy kéjutazásra, és olyan dolgokkal csaphatja el az idejét, amit felnőttek művelnek felnőtt társaságban. Évente egy-két ilyen gyerekmentes hetet minden családosnak is érdemes megejtenie, ha megoldható: ismerek nem egy olyan házaspárt, akik kapcsolatterápiás célzattal rendszeresen szerveznek ilyen kiskorú-lepattintó együttléteket.)

Az egyedülanyu víg napjai azonban kétségkívül akkor jönnek el, amikor szólóban viszi a gyerkőcö(ke)t nyaralni. Ilyenkor ugyanis ugyanaz az apapótló funkció, ami a hétköznapokat megkeseríti, visszájára fordul, és anyu lesz a nagy mókamester, a kalandor, a szupermami, aki vagányságával kenterbe veri a környék összes anyukáját! Az egyedülanyu praktikusan olyan kemény, mint egy rendes családban az apa. Noná, hiszen ezt gyakorolja (kénytelen-kelletlen) otthon! Szabadidő-szervezésben viszont behozhatatlan előnyre tesz szert vele. Vegyünk egy klasszikus vízparti jelenetet: anyuka gerezdekre vágott almát dugdos a gyerek szájába, szorgosan kenegeti a család többi tagjának hátát napkrémmel, vigyáz a cuccokra, míg apuka olyan bulis dolgokat tehet, mint a kölkök vízbe dobálása (ez egy nőnek alternatív aquafitness-gyakorlat lehet), vagy a grillsütő begyújtása (szintén egy túlmisztifikált dolog, a grillhúsok pácolása sokkal nagyobb kihívás), és biztosan ő lesz az is, aki a müzliszelet helyett lángost javasol, kivívva ezzel gyermekei imádatát.

Ha a család kibérel egy vízibiciklit, csónakot, kenut, akármit, akkor magától értetődő, hogy apa ül a kormányhoz, apa lesz a kapitány, apa lesz a vezér. Anya tökugyanúgy el tudná kormányozni a vízibiciklit, csónakot vagy kenut, de ez szóba se jön: a kormány férfikézbe való – már ha van kéznél férfi, ugye.

 Nos, én elmondhatom, hogy teljes skálán vízpartozok a gyerekkel, mert almát is adok és lángost is veszek, napkrémmel kenek és cuccokra vigyázok (igaz, a vízből), emellett sivalkodó gyereket vízbe dobálok, vízibiciklit, kenut, csónakot bérelek, és a grillsütő begyújtása sem okoz kihívást (bár azt nem cipelem vízpartra). Azt azért elmondom, hogy jártam a motorcsónakkal.

 A Tisza-tó igazi vízitúra-paradicsom: szerintem a legkirályabb expedíció a megismeréséhez, ha motoros ladikkal derítjük fel. Tavaly már volt alkalmam egy gyerekmentes nyaralás során letesztelni: kikölcsönöztünk két, nagyképűen motorcsónakként emlegetett lélekvesztőt, a farmotorokhoz odapattantak az alfahímek, mi pedig, a társaság hölgytagjai, szépen elhelyezkedtünk a padokon, és udvariasan napoztunk hat órán keresztül. Akkor se vágtam, hogy mi lehet olyan nagy truváj a motoros ladik vezetésén, mert csak annyi jött le, hogy a pasim fensőbbséges képpel fogja az irányítókart, nincsenek pedálok, nincsenek sebességek, basszus még evezni sem kell, ezt minden ló meg tudja csinálni. Persze ennek nem adtam hangot, mert akkor még gyerekcipőben járt a kapcsolatunk, és minden erőmmel azon voltam, hogy oltalmazandó nőciként viselkedjek, egy hercegkisasszony pedig csak ne csavarja ki a lovag kezéből a harci mén gyeplőjét (képletesen mondva).

Idén viszont, amikor kettecskén mentem a fiammal a Tisza-tóra, már második nap elhajtottunk a kikötőhöz, és lefoglaltam magunknak másnapra egy motoros ladikot. Azért amikor megláttam a céltárgyat, bevallom, kicsit megszeppentem. Hűha, ez ilyen hosszú? Ez a motor a végén ekkora? Ez a kikötő ilyen kicsi? Ezek a csónakok ilyen szorosan állnak? A pasim viszont, aki a Dunán nőtt fel, és neki még a motorcsónak se kaland, hanem közlekedési eszköz, telefonon pár mondatban felkészített, és le is vizsgáztatott elméletben ladikvezetésből. Figyelj, ezt tényleg minden ló tudja vezetni, van rajta egy háromállású kapcsoló, előremenet-alapjárat-hátramenet, egy olyan gázkar, mint a robogódon, azzal tudod a sebességet beállítani, egy gyújtásmegszakító, amivel le tudod kapcsolni a motort, ja, és van egy berántózsinór, de az csak akkor okoz gondot, ha hideg motorral adják ki a csónakot. De miért is adnák ki a motorcsónakot hidegen egy kikötőben, ahol ilyenek kölcsönzéséből élnek? Engedelmesen visszamondtam a kapott információkat és bizakodva nyugovóra tértem.  

Mondanom se kell, hideg motorral adták ki a ladikot, ebből lett is némi kalamajka, ami távolról nézve pont olyan volt, mint egy szőke nős kabarétréfa (a történetíró itt egy tizenöt perces jelenetet diszkréten balladai homályba burkol a renoméja épen tartására). De mindegy, végül megmutathattam a Tisza-tó vadregényes csatornavilágát, flóráját és faunáját a fedélzeten masszívan rettegő gyereknek, és tök jó volt, az alfahímek csak úgy lestek más ladikok kormányánál, sőt integettek is (hogy húzódjak félre, ha már ilyen tetű lassan megyek), a csajaik/feleségeik/gyerekeik tekintetében pedig elismerést véltem felfedezni (a kikötőbeli srácok gratuláltak is, mikor partot értem).

Ja, hogy a gyerek rettegett? Arról nem én tehetek. Később árulta el, hogy hallott valahol a tengeribetegségről, és mindenféle szörnyű vízi mételyt képzelt mögé, csak nem merte elmondani nekem, nehogy én is kétségbe essek. De utólag rögtön az iszapvár-építés mögé sorolta a motorcsónakozást a nyári élmények toplistáján, aminél nehezebben érhetett volna el az akció előkelőbb helyezést.

Szóval az egyedülanya gyerkőccel súlyosbított vakációja alapvetően kalandos, vagány és vicces. Pár nap aktív férfias mulatság után legalább tíz centit nőttem a kölyök (és a saját magam) szemében, elvégre melyik gyerek tudja elmondani az anyukájáról, hogy motorcsónakot vezetett?

Minden egyedülanyának azt ajánlom, hogy használja ki a nyári anya-gyerek kapcsolatépítő potyatréninget, bulizzanak együtt a csemetével a vakáció alatt, mert a gyerek hamar felnő, anyura pedig előbb-utóbb úgyis lecsap egy férfiember. És onnantól kezdve nem kétséges, ki tart igényt a kormányrúdra.