Helyi Szellem

Meglehetősen elszoktam a művészfilmektől az utóbbi időkben. Hogy ez miért alakult így, azt most ne firtassuk, mert tényleg gáz, de legalább annyi vonzata mindenképpen van, hogy a minőség ismeretének magas lováról nézve a közönségfilmeket, a mozi után uszkve ugyanannyi kérdésfelvetésem lesz, mint ha egy művészfilmet néztem volna meg. Azzal a különbséggel, hogy ezek a kérdésfelvetések sokkal szórakoztatóbb outputokhoz vezetnek.

Egy művészfilm után nem vagyok társasági lény, főleg, ha a drámai vénával rendelkező rendező meglehetősen sötét világképpel eresztett ki a vetítőteremből, és a kérdéseket magamban meccselem le, teljes elsötétítés mellett.

Egy közönségfilm után viszont rendszerint olyan kérdéseim maradnak, melyek megválaszolása kocsmaasztalért kiált. Pénteken például a Szuper 8-as című filmre fizettünk be a pasimmal. Előzetesen annyit tudtam a filmről, hogy Spielberg a producere és egy nagyreményű titán, bizonyos A. A. Abrams rendezte és írta: a történet a 70-es évek végén játszódik egy default amerikai kisvárosban, ahol helyi kiskamaszok véletlenül lefilmeznek egy titokzatos körülményekkel súlyosbított vonatbalesetet…  

Hálistennek nem fizetett ajánlót írok, így bátran spoilerezhetek: azt is elárulhatom, hogy a vonatbaleset valójában űrlénymentő partizánakció volt, minek következtében kiszabadul egy húsz éve a Földre pottyant űrszörny, akinek érthető módon minden vágya, hogy hazaűrhajózzon a bolygójára. Miután kiszabadul, elkezdi riogatni a városka lakóit – itt jegyezném meg, aki izgalmakra vágyik, ugyan költözzön egy amerikai kisvárosba, mert az ufók és a sorozatgyilkosok szinte kizárólag ilyen célpontokat találnak maguknak – mindenféle titokzatos eltűnések és lopások cukkolják az adrenalint. A kutyák szertefutnak, mikrósütők, autómotorok és több kilométer villanykábel tűnik el úgy, hogy a helyi bűnözésben a színesfémlopás előzőleg ismeretlen fogalom volt.

Nézői oldalról az izgalom egészen addig tart, amíg nem körvonalazódik maga a szörny, és annak különös hobbija: a jövevény úgy néz ki, mint egy bazi nagy pók nyolcadikutasahalál fejjel (concept art itt: http://filmtrailer.hu/kepek/super-8-concept-art/), az arra fogékonyakkal érintés útján kommunikál, az arra nem fogékonyakat ellenben megeszi, és közben úgy bőg, mint egy tulok.  A zord külső erős intellektust takar: még MacGyvert is lekőrözi buheratéren, ugyanis svájcibicska nélkül, puszta póklábakkal összebütyköl egy működő űrhajót mikrohullámú sütőkből, távközlési és villanykábelekből, valamint autóbelsőségekből.

Egy átlagosan értelmes néző már a film közepén elkezd gyanakodni, hogy ez inkább sci-fi horrorparódia, mint sci-fi horror, így a hátralévő rész a felhőtlen szórakozásé, amit a rendező hiába is próbál nyálas, és egyre nyálasabb jelenetek sorával ellehetetleníteni. Az űrpók nagyon szépen illeszkedik a műfajtól megszokott, következetlenül összeeszkábált lények sorába. Azt például sohasem értettem, hogy az űrlények miért nem szarnak a filmekben, jóllehet enni ugyanazt a földi kaját (alkalmasint emberhúst) eszik mindenféle allergiás reakció nélkül, mint azok a teremtmények, akik emésztés után ugyebár ürítenek is. Ebben a filmben is egy három elefánt nagyságú pók mászkál, és egyetlen trágyakupacot se találnak, ami a jelenlétét elárulná.

Az is érdekes jelenség, hogy az űrlények többnyire tüdővel lélegeznek, a földi levegőt csont nélkül hasznosítják, a tápcsatornájuk a szájuknál kezdődik, végtagokkal végeznek helyváltoztató mozgást, tehát összességében emlős jelleget mutatnak, mégis nemtelenek. Kérem, jelezze nekem, aki látott elsődleges nemi jelleget olyan űrlényen, amelyik nem hord ruhát! ET például lány volt vagy fiú? A csúcs azonban mégis az, hogy valaki technikailag képes arra, hogy eljusson több fényévnyi távolságból egy bolygóra, ahol előzőleg a létezéséről sem tudtak, annak muszáj egy hangyányit fejlettebb civilizációból származnia, mint a humán. Ezek után miért viselkedik állatként? Miért nem próbál adekvát módon kommunikálni?  

A film vége egyébként az, hogy a főhősszerelmes bociszemű tinifiú, aki egy tipikus lúzerből avanzsál szuperhíróvá, hosszasan lelkizik az űrpókkal, hogy a rossz dolgok szükségszerűen megtörténnek, és ugyan menjen inkább haza, viszont ne vigye magával a polgártársait konzervnek, miután lerombolta a fél várost és lefegyverezte az USA szupertitkos hadosztályát (amit húsz évig elfelejtett megtenni).  És képzeljétek, az űrpók erre szabadon engedett mindenkit, ő maga pedig bepattant az űrhajójába és hazament.

Tanulság: ha a kertedben landol egy akármilyen ocsmány ufó, beszélj hozzá szép tagoltan, és kínáld teával. Semmiképpen ne irányítsd a megfelelő szervekhez, mert ott úgyis élve felboncolnák szegényt, hanem keríts egy sufnituning-megszállott havert, és javítsátok meg bolygóközi együttműködésben a tönkrement sugárhajtóművet.

This is the beginning of a beautiful friendship.

Ps: a bennem élő kritikus azért adna egy jó pontot is a helyes kamaszszereplőkért. A személyes kedvencem a szájában komplett atomerőművet hordó, mélynövésű, piromániás kiscsávó, aki meggyőzően debütál amatőr zombiszínészként is.