Megvan annak egy hónapja is, hogy Nagybörzsönyben kirándultunk. Erről a helyről összességében tényleg csak annyit tudnék mondani, hogy cukiság a köbön, és ömlenghetnék csacsogó patakokról és girbegurba utcákról, virágos portákról és megtalált harmóniáról. Budapestről indulva ráadásul a Dunakanyar és az Ipolyság legszebb részeit érintve lehet megközelíteni, szelíd és néptelen lankákon át vezet az autóút, szóval az embert már odafelé menet megszállja a zen szelleme. Kihagyhatatlan látványossága Nagybörzsönynek a malommúzeum, ahol a kisklapecok a patak elterelésével beindíthatják a hatalmas malomkereket, és a molnárok kései leszármazottja olyan lelkesen és szeretettel magyaráz a régi mesterségről, mintha nem is szedett volna előtte belépőt, és nem turistákat fogadna, hanem a barátait.
Amikor ilyen idilli helyen járok, mindig felteszem magamnak a kérdést: te jó ég, de jól érzem magam itt, mi lenne, ha ideköltöznék? Csak hát sajnos nem vagyok egy kifejezetten nyugis fazon.Hosszú távon képtelen lennék elképzelni az életemet a természetjárás-cukrászda-kocsma-otthoni internetezés-bográcsozás nyújtotta szabadidős alternatívák között vergődve. Viszont szívesen lennék itt nyugdíjas - ha már gyerek nem lehettem, hadd tegyem hozzá. És innentől kezdve átadom a szót a gyerekemnek - pontosabban a képeinek, mert a büszke másodikos ezúttal is fotóriporteri megbízást kapott.
A falu határában a Bányásztemplom fogadja a látogatókat. A nyolcéves persze várnak nézte, talán nem véletlenül, hiszen a román stílusú templomok még az "erős vár a mi istenünk" filozófiáját sugallták.
"Ó, ez biztosan egy cica síremléke" - hatódott meg a csipetfotós, amikor meglátta ezt a cserép virágot a kövön a templomkertben, és azonnal le is fotózta, hogy megmutassa az itthoni macskáinak. A kisfiam valóban hasonlót emelt boldog emlékű Floki cica mementójaként.
"Harap utca három alatt megnyílott a Kutyatár." Ezt az utcát fotóriporterünk a Házőrzők utcájának nevezte el. Sorban álltak a kutyák a kerítések mögött.
Látjátok azt a gátat? Na, azt speciel nem mi emeltük. További egytucatot viszont igen! Vannak dolgok, amik nem változnak: gyerekkorunkban mi is gátakat építettünk a patakokba kövekből, megbűvölten, időből kizökkenve, a patakcsobogástól szinte hipnotikus állapotban. És mire hazaindultunk, nekünk is csuromvizes volt a szandálunk. Ja, és ami azt illeti, nekem most is, 30 év után, ugyanúgy.
Görbe ház :)
A házak közt sok helyen nem utak, hanem ösvények és zöld sikátorok vannak, melyek csak gyalog járhatók. Itt valójában egy pince fölött bandukoltunk.
Mindenhova virágokat ültetnek. Ezt a régi tűzhelyet egy helyi jam-, lekvár- és szörpkészítő portája előtt találtuk.
Lugas.
A sok csilivili városi dzsip után igazi szenzációként élte meg a kölyök, hogy egy koszos, rozsdás Lada Niva terepjárót talált egy fészer árnyékában. A számára izgalmas részeket fotózta.
Segítség, csőbe húztak!
Így néz ki egy vándor lába.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.