Helyi Szellem

Felszállt egy kutya a villamosra ma reggel a gazdájával. Pórázon, de horribile dictu szájkosár nélkül; mondjuk nem tudom, hogy a westiekre, amiknél még a macskám is nagyobb, gyártanak-e szájkosarat, de mindegy. Gazdi leül, az ebnek csendesen szól, mire a nyilvánvalóan jól nevelt kutya lefekszik az ülés alá, és békésen utazik, fejét a gazdi cipőjére hajtva. Mondhatnám: a kutyát se zavarta volna. A kutyát se, de a villamosvezető szépérzékét nyilván: onnantól kezdve percenként bejátssza, amint egy búgó női hang magyarul és angolul arra figyelmezteti Kedves Utasunkat, hogy kutyát csak pórázon és szájkosárra utaztathat járműveinken. Az első két hangbejátszás után egy szúrós szemű nyugdíjas, de roppant sportos szupermenben felhorgad az igazságérzet, és nekiáll nevelni a gazdát: Nem kéne szájkosár nélkül utaztatnia a kutyáját, hallja? Az a szabály, hogy csak szájkosárral szállhat fel a kutya, nem érti? Hányszor kell még bemondaniuk, hogy leszálljon vele?

Persze azonnal kipattan a feszkó, a gazdi szerint ugyanis a kutya nem veszélyes, iskolázott, szájkosár viszont nincs nála, és vállalja a felelősséget, ha bármi gondot okozna, erre a bácsi a szabályazszabály kártyát játssza ki és már káromkodik. Egy utastárs azzal érvel, hogy ekkora szájkosár nincs is, és őt bizony nem zavarja egy ülés alatt fekvő ápolt és nyugodt kutya, de egy köteledő személy annál inkább, mire a bácsi dühe ellene fordul, és elindul a te-csak-ne-pofázzál-bele áradat, és két megálló múlva a nyugdíjas igazságosztó bőszen büdösparasztozva leszáll. Az utasközönség megkönnyebbülten sóhajt, a percenként felharsanó Felhívjukkedvesutasunkfigyelmét hogykutyátcsakszájkosárral...-hangbejátszásokra apatikus szemforgatással reagál, a westie pedig a maga részéről a maradék néhány megállót átalussza.

Én pedig csak egyvalamit nem értek: miért akarnak a tömegközlekedési járműveket vezető embertársaim megvédeni engem és más utasokat az olyan egyáltalán nem veszélyes elemektől, mint a jól nevelt ölebek, vagy - korábbi utazási tapasztalataimra alapozva - a rollerrel felszálló, de azt összecsukni nem tudó tízévesek, a kupakos bögréből kávét szürcsölő hipszterlányok vagy a kerekesszékkel közlekedők?
Miért nem akarnak ellenben ugyanők megvédeni a tömegközlekedésben szintén részt vevő részegen/bedrogozva randalírozóktól, a szatíroktól, a taperolóktól, a gátlástalanul másokat vegzáló kötekedőktől, az extrém módon ápolatlanoktól és a tolakodó, agresszív kéregetőktől?

És miért nem védjük meg egymást ugyenezektől?