Gyógyszerbeadás kutyánál: odahívom, leültetem, hátradöntöm a fejét, óvatosan szétfeszítem a száját, bedobom a torkába a tablettát, összefogom a száját, nyel egyet, megvagyunk.
Gyógyszerbeadás macskánál: odahívom, nem jön, kergetem, nem tudom elkapni, nem bír a kíváncsiságával, ezért visszajön megnézni, miért kezdtem el kergetni, mégis elkapom, lefogom, megkarmol, előkaparom a tablettát, leejtem, elszelel, megint fogócska, valahogy megvan, lábbal leszorítom, karmol, dobálja magát, szétfeszegetem a száját, dobom a tablettát, de már tolja is ki a nyelve hegyével, karmol, a nyálas tablettát felcsippentem, ráfekszem a dögre, száj ki, tabletta be, a kezem már vérzik, befogom a száját, nem nyel, ráfújok az orrára, mert állítólag ettől majd nyel egyet, tényleg nyel, de karmol is, mindegy, halleluja, elengedem, összevesztünk, utál, és amikor arra gondolok, hogy de legalább a gyógyszert sikerült beadnom, akkor megtalálom a masszává olvadt nyálas tablettát a földön.
Még szerencse, hogy kilenc életük van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.