Nyári budapesti éjszakában fancy szabadtéri kocsma bárpultja felé tartva jóképű pasas állja utamat:
- Szia, szevasz, hellóóóó, hellóka!
- Fú, sziaaaaaa, nahát, te itt? Ne haragudj, nem ismertelek meg, hirtelen azt hittem, te vagy itt a pincér.
- Én vagyok itt a pincér.
- Ja, az más. Két sört kérek, kösz.
Túl sok a beazonosítatlan emlék, túl sok a név nélküli arc.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.