HTML

Helyi Szellem

"Van itt bármi érdekes?" Óhaj, sóhaj, panasz, fájdalom, reklamáció, gratuláció, fika és kritika, szerelmi vallomás, vendégposzt... ide, ide: helyiszellem@gmail.com

Friss topikok

Linkblog

2013.08.14. 21:25 Esztétikus Kritikus

Ipolysági punnyadás

Maguk pestiek? És hogy jutott egyáltalán az eszükbe az Ipolyság? - kérdezte őszinte döbbenettel a hangjában Irénke, miután elvezetett minket a hontiak kedvenc strandjára, amihez át kellett gázolni a combig érő Ipolyon, térdig elmerülni az iszapban, felkapaszkodni az agyagtól iszamós partfalon, átgázolni egy méhektől és dongóktól nyüzsgő lucernaföldön a szlovák senkiföldjén, és megérkezni egy helyre, ahol az Ipoly bukfencet vetve kunkorodik. Ott aztán van idilli félsziget, ugrálásra ideális magas partfal, puha gyermektappancsoknak megfelelő homok, pancsolda, úszásra alkalmas mélyvíz, és a fákra aggatva még hatalmas kukazsákok is (amit önkéntesek szállítanak valamelyik faluba). Pedig ez nem strand és még csak nem is kijelölt fürdőhely, csak egy fürödhető pontja az Ipolynak.

ipoly.jpg

De tényleg: hogy jutott eszünkbe nekünk, pestieknek, hogy a kánikulai hétvégét az Ipolyban dagonyázva töltsük? Azon kívül, hogy nekem személy szerint volt egy igen kellemes fiatalkori élményem Ipolydamásdról, ahol még pubi fejjel egy haver telkén kempingeztünk vagy egy hetet, az ok meglehetősen prózai: a menő fürdőhelyek megteltek vagy megfizethetetlenek voltak. Az külön megérne egy misét, hogy a szállásadók nem szeretik a mikrocsaládokat, tehát egy apartmant vagy egy szobát a vendégszeretőnek mondott falusi szálláshelyeken sem adnak ki egyetlen párnak, pláne egy anyukának és a kisfiának (a pasim csak hétvégén tudott volna csatlakozni), mert a biznisz a bulis társaságokban és a nagycsaládokban van.

Szóval én megesküdtem a gyerekemnek, hogy STRANDOLNI fogunk, NYARALNI, ugyan az egész júniust és utána a júliust is átmelóztam, és közben varázslatos módon még a pénzem is alaposan megcsappant, de nyaralni márpedig kell egy kilencévesnek, máskülönben nem tud az iskolában nyári élményekről mesélni, fogalmazni és rajzolni. Úgyhogy szabaddá tettem öt napomat, és elkezdtem harcolni a szálláshelyekkel. Csakhamar kiderült: nincs szállás. Vagy tagadják. Kilőttem a Velencei-tavat, a Balatont utálom, úgyhogy azzal nem is próbálkoztam, aztán kilőttem a Tisza-tavat és a Szelidi-tavat is. Végül az öt napból eltelt kettő, már csak egy hétvégénk volt hátra, és akkor jutott eszembe az Ipolyság. Közel is meg távol is van Budapesttől (80 km), egyik oldala Börzsöny, a másik oldala folyó, ha szlovák sörre vágynánk, egy karnyújtásnyira van Szlovákia. Falusi nyugalom, nem túl felkapott, olcsó is, mi kell még? Szállást Drégelypalánkon találtunk, megnéztem a térképen, ó, ez fasza, hát pár száz méter a folyó, pecázunk, fürdünk, kirándulunk, napszítta bőrrel kocsmázunk, jeeee.

Aztán így is lett, meg nem is így lett.

pecapajti.jpg

Először is az Ipoly nem strandfolyó. Határfolyóként a helyiek nem alakítottak ki vele bensőséges kapcsolatot, hiszen évekig fegyverrel védték a mögötte húzódó zöldhatárt. Nem alakultak ki körülötte fövenyek, titkos csapásokon lehet lejutni azon részeiig, ahol meg lehet mártózni benne, és ott is dagonya van a vízig, vagy meredek partfalon kell gyökerekbe kapaszkodva leereszkedni. A turisták kirándulni járnak errefelé, és többnyire ősszel. Itt nincsenek felkészülve kíváncsi felfedezőkre. Kérdezd csak meg, merre van az Ipoly (ezt megtettük Drégelypalánkon, Honton és Ipolyvecén is): vagy könnyedén elintézik annyival, hogy amott lent, a nagy fáknál (egy erdőfoltokkal tarkított tájban ez több mint talányos), vagy elmondják, merre NE menj, ha oda akarsz érni, jó bőbeszédűen, nem spórolva azokkal az információkkal, amire nem is lesz szükséged. És hogy fürödni hol szoktak? Ki-ki ahol utat talál magának. Na ezt add össze.

Aztán meg éppenséggel tényleg lehet itt pecázni is, de horgászengedélyt előre kellene váltani (például Balassagyarmaton), horgászboltok pedig nincsenek: az őslakosok maguk ássák az iszapgilisztát, fogják a szöcskéket, vagy pontyoznak konzervkukoricával. Bár infrastruktúra nincs a pecázáshoz, legalább halőrt se látnak évekig: a pasim aggályait, miszerint engedély nélkül, hűha, és akkor mi lesz, egyszerűen ellegyintették.

Szórakozni és társasági életet élni pedig valószínűleg egymáshoz járnak a jó palócok, ebben a kocsma legfeljebb egyeztetési pontként játszhat stratégiai szerepet, de kizárólag reggel tíztől este nyolcig. Éppenséggel kulináris csodákat se nagyon kóstoltunk, mert az egyetlen drégelypalánki étteremben lagzit tartottak.

A nyaralás ennek ellenére szuperül sikerült. Ehhez először ki kellett dobni a kukába a turistaságunkat és visszavenni a tempóból: itt tényleg a fű se nő, ellenben egy csodálatosan hűvös vályogházban lakunk, a házigazdák nem zaklatnak, közel és távol semmiféle hejehuja és zajongás nincs esténként, a csillagos égboltból négyszer annyi látszik, mint a fővárosban, a zajokat felerősíti a csend - tisztára, mint egy aktív meditáció!

Aztán félretenni a tájékozódás hagyományos formáit és rábízni magunkat a helyiekre: így találtunk először egy remek strandolóhelyet Honton, egy szürkemarha gulya legelőjén, ahol néha órákig nem járt senki. Nincs öltöző? Nem számít, mert akár pucéran is elligézhettünk volna az embermentes órákban. Nincs kiépített illemhely? Ott a bokor, de egyébként meg senki nem lát. Nincs büfé? Erre van a hűtőtáska: megpakoltuk sörrel, ásványvízzel, szendviccsel. Az autót tárva-nyitva hagyhattuk, hadd szellőzzön. Ha feltűnt valaki a látóhatáron, tíz perc is eltelt, mire odaért mellénk. Nyugit akartunk? Hát megkaptuk.

És fogtunk szöcskét, ástunk iszapgilisztát, pecáztunk halőrtől nem félve, sütöttünk szalonnát, számoltunk csillagokat, ugrottunk árkot és tehénszart, néztünk gulya-kihajtást (gyönyörűek voltak ezek a hatalmas állatok). Közben nem tartottunk tolvajtól, nem számított, hogy a fürdőrucink nem divatos, és nem szórtuk fölöslegesen a pénzünket. És mivel az a kevés ember, akivel találkoztunk, mind szívesen elegyedett velünk szóba, még a senkiföldi strandot is megtalálhattuk. Oda ugyanis nem vezet el tábla vagy térkép.

Egyszóval: a menő nyaralóhelyek bekaphatják: éljen az Ipolyság, csendjével, rengeteg gyümölcsével, a folyójának lágy - és a bennszülöttek szerint gyógyító erejű - vízével együtt. Megyünk még? Noná.

Szólj hozzá!

Címkék: falusi turizmus szállás víz nonkomform


A bejegyzés trackback címe:

https://helyiszellem.blog.hu/api/trackback/id/tr25452722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása