Helyi Szellem

Ilyenkor szilveszter táján mindig felizzik a vita a tűzijáték-petárda törésvonal mentén. A leghangosabban nyilván a kutyások ugatnak, de aki állt már a saját, félelemtől remegő/ nyáladzó/bepisilő/ epilepsziás rohamot kapó stb. kedvence mellett tanácstalanul, míg odakint embertársai épp jól érezték magukat, vagy éppen kereste a világgá szaladt ebet, megkísérelve túlkiabálni az újévi csatazajt, az pontosan átérzi, hogy mitől lesz érzelmi kérdés a gazdik számára a szilveszteri hangoskodás. Előrevetítem: nekem is van kutyám, és habzó szájjal csaholok a tűzijátékok ellen - csakhogy régebb óta, mintsem kutyát tartanék.

És most zárjuk is rövidre a kutyások sirámait: a kutyáért a gazda a felelős. Akkor is, amikor sétálni viszi, akkor is, amikor a szomszéd kutyája tüzel, akkor is, amikor neveletlen hülyegyerekek fűrészelik a kutya idegeit, és akkor is, amikor épp szilveszter van, és egyszerre több százezer korlátolt barom pumpálja az adrenalinszintjét tűzijátékkal és petárdákkal. Az ebet erre az egy-két istenverte napra el kell zárni (nem a kertbe, bármekkora is a kerítés, hanem a lakásba), be lehet nyugtatózni, lehet neki zenét vagy tévét kapcsolni, de még inkább nyugalmat megőrizve mellette kell maradni. És ha a kutya félelmében (vagy azért, mert sötétedéstől virradatig nem lehet kivinni) bepisil, beszarik, behány, szétrág, üvölt, nyüszít, és még ki tudja mit csinál, akkor takarítani kell és tűrni, mert még mindig jobb ideges kutyatulajdonosnak lenni, mint kutyáját vesztett gazdinak.

A szilveszteri durrogtatást nem a kutyák és egyéb házikedvencek (valamint a téma kapcsán szintén sokat citált kisbabák, idősek, városban élő madarak és vadállatok stb.) számára okozott kínok miatt utálom, és nem is a vele járó környezetszennyezés okán, bár szerintem elég nyomós érvek ezek is ellene. Nem. Hanem azért, mert megtestesíti mindazt, ami miatt az emberiség magabiztosan menetel a saját pusztulása felé, rákos daganatként zabálva föl saját erőforrásait fizikai és mentális szinten egyaránt.

Az a tény, hogy szilveszter apropóján nem elegendő a duda, a konfetti, a mértéktelen eszemiszom, a kényszeres pasizás-csajozás, hangoskodás-bulizás, nem elég, ha éjfélkor az adott település/kerület/városrész rendez tűzijátékot (vagy máglyarakást, körtáncot, ostorpattogtatást, tudomisén miféle népünnepélyt), hanem még SAJÁT tűzijáték is kell a parasztnak, híven tükrözi azt a szellemiséget, ami a boldogságot a mennyiségi növekedésben és a birtoklásban látja és láttatja. Legyen mindenből több, újabb, nagyobb, hangosabb, látványosabb, menőbb, élményszerűbb. Ne osztozz senkivel, legyen NEKED sajátod. Ha nincs, akkor lúzer vagy, proli vagy, csicska vagy, csóró vagy, mert még ennyire se futja, vagy mert nem tudsz élni, nem élvezed az életed, pedig yolo van baszkikám.

Csakhogy aki behódol ennek a szemléletnek, az nemcsak a fenntarthatóság ellen cselekszik, hanem felül a boldogtalanság-vonatra is: mert onnantól nem fog tudni örülni semminek az égegyadta világon, hiába szórja a pénzt, hogy szerezzen; ugyanis mindig lesz valakinek az övénél több, újabb, nagyobb, hangosabb, látványosabb, menőbb, élményszerűbb, ami után vágyakozni fog - a tavalyi tüzijátéknál már nem adhatja alább.

Különösen kártékonyak tudnak lenni szilveszterkor azok a gyermeket nevelő szülők, akik azzal takaróznak, hogy a tüzijátékkal/petárdázással a gyerkőcöt szeretnék lenyűgözni, mert jaj, de édesen csillog a drága kicsi szemecskéje a produkció láttán, és milyen tuti dolog, hogy ilyenkor apa/anya tűzmágussá léphet elő. Nemcsak amiatt felelősek ezek a felnőttek, mert ha hihetünk a klímaváltozást kutató tudósoknak (és miért is ne hinnénk az elmúlt évek időjárásbeli anomáliái láttán), akkor talán ez a generáció lenne az utolsó, amelyik megállíthatná a katasztrófa felé vezető folyamatokat, de a szülei direkt belenevelik a környezetet károsító szokásokat. És azért is felelősek a szilveszteri élményt saját gyerekükre ráerőltető szülők, mert elültetik az igényt a kölyökben, hogy akkor érezze ünnepnek az ünnepet, ha valami - lehetőleg igen költséges - látványos, hangos, bulis, pörgős dolog történik körülötte. És nemhogy felelősek, de bűnösek abban, hogy lényegében a rövidtávú, másokra tekintettel nem lévő, felelőtlen gondolkodást erősítik egy arra egyébként is rengeteg motivációt kapó generációban.

A világ körülöttünk napról napra válik zajosabbá, zsúfoltabbá, látványosabbá és művibbé. Nem akarok belegondolni, mi lesz, ha végképp elvész a csend és a természetes, funkcióval bíró hiány. Mégis, minden szilveszterkor bele kell gondoljak.