Helyi Szellem

Van ez a település Budapest vonzáskörzetében, autóval fél óra alatt elérhető, szép is, illatos is, pár ezren lakják csak (négyezer-valahányszázan), filmstúdiója is van, de leginkább bora. Nézzünk szembe az igazsággal: nem éppen kirívóan jó bora, sőt. Az etyeki borokat makacsul kóstolgatom már évek óta, és inkább közepesen szarokba futottam csak bele, mint közepesen jókba, kifejezetten jót pedig egyszer ittam csak: azt is egy budapesti boresten, és úgy, hogy az estet vezető sommelier is hangsúlyozta az élmény meglepő voltát.

. Nincs ezzel egyébként semmi baj, mert egy nem borínyencnek (én aztán nem vagyok az, elhihetitek) abszolút megteszi a közepesen szar bor, egyedül a minősített szarokat kell elveim szerint kerülni, fröccsnek, buliba és kaja mellé egy korrekt termelői bor simán lecsúszik, ráadásul utána nem szaggat a fej másnap. Ehhez a felhozatalhoz képest Etyek évente kétszer fesztivált szervez, borfesztivált – egyet májusban, egyet pedig szeptemberben, hogy eldicsekedjen a boraival. A fesztivál szervezése remek, fesztiváljárat viszi-hozza a látogatókat, egész jó ízléssel összeválogatott fellépőket tesznek fesztiválszínpadra, megnyitják a pincéket, lezárják az egész települést, hogy a (tudtommal) több tízezres vendégsereg zavartalanul hömpölyöghessen az utcákon. Ilyenkor az egyébként literével 500 Ft-ért mért közepesen szar etyeki borokat 300 Ft per deci kóstolhatja a kedves vendég, persze menjünk bele a játékba, mert nincs szomorúbb, mint egy csődbe ment település, és ezzel a pénzzel mégiscsak az etyekieket támogatjuk. De. Azért valahol elgondolkodtató, hogy elég a sikerhez, hogy helyi kuriózumként, ínyencségként állítanak be, majd agyonhájpolnak egy műfajában nem is olyan jó bort, és a marketinggépezet által beizzított fogyasztó elhiszi, hogy ő akkor most valami hű, de fasza italt kortyolgat.

Amúgy éppenséggel kortyolgathatnánk egészen fasza helyi borokat is, ha jobban kinyitnánk a pénztárcánkat, mert a feszten felvonulnak zamatos-illatos tartalmas borocskák is, mondjuk 500-600 Ft per deci árban. Erre szerintem az átlag borfesztiválozónak nincs pénze, így egy borrendezvényen abszurd módon előfordulhat az, hogy relatív drágán, és közepesen szar boroktól részegül a borissza, miközben nem ismerte meg a valódi értékeket. Felmerül a kérdés: akkor kiről szól, miről szól ez a fesztivál? Mert az biztos, hogy nem a jó borokról: annál inkább a haverokról, a barátkozásról, a pasizás-csajozásról, vagy éppen a kivagyiságról, hogy kéremszépen, mi kultúrát fogyasztunk, és csak mellékesen bort. Na meg pár kóstoló után tuti elkap téged a fíling, hogy vááá, mindenki a cimborám (ivócimborám). Szóval minden verbális kapálózásom ellenére engem speciel simán ki lehet csábítani borfesziválozni Etyekre, hiszen társasági eseményként az egyik legkellemesebb elérhető program a szezonban egy fővárosi számára (a klasszisokkal jobb Szegedi Borfesztiválért órákat kell utazni és nem két fillérért) de ha értelmesebb bort akarok itt inni, akkor azt bizony fesztiválon kívül fogom megvenni.

Az Etyeki Borfesztivál egyébként arra is tuti apropó, hogy a dekadens budapestieket kicsit megnyissa egy másfajta életritmusra. Etyek ugyanis egy cuki mézeskalács-falunak tűnik békeidőben. A Kecskegödröt keresve találtunk itt egy botanikai ritkaságot is az egyik domboldalban: egy akácfát, aminek az alja bodzafa. Először mi sem hittünk a szemünknek, többször körbejártuk a fát, vajon nem arról van-e szó, hogy egymás mellett olyan szorosan nőtt ez a két növény, hogy végül összefonódtak? A választ egy kerítésén kikönyöklő bácsi adta meg, aki jóízűen mulatott az értetlenségünkön. Aranyos volt a története, teljesen gárdonyis stílusban, ráérősen adta elő, úgyhogy változtatás nélkül teszem közkincsé:

„Kéremszépen, ezt az akácfát negyven éve még a nagybátyám ültette. Nőtt-nődögélt az akácfa, egész szép nagy lett már. Aztán kéremszépen, jött egy vihar: belecsapott a villám a fába, és az kettévált középen, de nem pusztult el. Jött egy másik vihar: port, törmeléket sodort a hasadékba. Jött egy harmadik: az meg talán ennek a bodzának a magját hozhatta. A porban és a törmelékben ez a mag gyökeret eresztett, és végül belenőtt az akácfába. Már hosszú évek óta élnek így: és látják, mindkettő terem, és egészséges.”

Ha a 2012-es Etyeki Borfesztiválról, ami mit ad isten pont Ivó-napra esett, lemaradtál volna, nézd meg a saját szemeddel a borok plebejusainak felvonulását a szeptemberi Etyeki Kezes-Lábas fesztiválon. Ott ha lehet, még többen lesznek, mert kézműves kajákat is mérnek, persze azt is annyiért, amennyit a termelői piacon eszedbe nem jutna érte kiadni. (Vagy gyere ki akkor, amikor nem hömpölyög tömeg az utcákon, kóstold és vásárold meg a jobb borokat kulturált módon.)