Helyi Szellem

Tűkön ülök, ficergek, jár az agyam, kattognak a fogaskerekek. Holnap indulunk. Hallod, holnap indulunk. Nem vagyok egy nagy utazó, mert ahhoz nagy pénz kéne. Kicsi pénz, kicsi utazások. Főleg belföld, tán még a határmente, de igazi külföld utoljára mikor is? ... jaj, a nagy utazásaim idején még egyetemista voltam. És hétvégékre csak, örülök, ha hosszúak. De ez most más. Holnap Montenegróba indulunk, egy egész hétre, autóval, 14 órás vezetés vár ránk, szerpentineken fogunk kerengeni, persze nem tépünk, mint a nagyarcok, mert ott gyorshajtásért letöltendő börtönbüntetés jár. Meg különben is kispolgár vagyok, mit bánom én, ha tudok közben nézelődni, és nem szalad el a táj az autóablakból. Állítólag ha átvágtunk a hegyeken, lefelé csorogva egyszercsak előbukkan a tenger, kéken és hatalmasan, és akkor majd izgatottan fogok kiabálni, mert azt úgy kell.

Úgy képzelem, hogy csupa vad, hagymás-húsos, balkánian ütős kaját fogok ott az arcomba tolni, Szerbián áthaladva a pleskovica és a cevapcica kötelező kör lesz, már készítem az ízlelőbimbóimat egy útmenti büfében való falatozásra, fülig zsíros leszek és nagyon boldog, a szerb büfés meg nem fogja érteni, miért. Gyors leltár a pakolásból. Pokróc, papucs, szandál, félcipő, alsóneműk dögivel, topok, pólók, a csini ruhám, mert a turista nő is csak nő, ugye, útipatika, biztosítás. Pénz. Sok pénz. Kevés pénz, de nekem sok. Strandsátor, törülköző, fürdőruha, fürdőkendő, mert nagy a senekem, és a nő hiú még akkor is, ha turista. Pulcsi, pulcsi, kabát, mert fázós vagyok. Esernyő. Húúú, utazom, 24 óra múlva start Bajáról, a pasimnak ott van a fél pakkja, éjszaka szeretné letudni Szerbiát, hogy hajnali fényben bukkanjon fel Montenegró. Az útlevelem bepakoltam? A fényképezőgépem megvan?  Hopp, a meleg zoknim, jól jön az a kocsiba, éjszaka hideg lesz. És ha már itt tartunk, még egy pléd is elkél. Húbasszus, a pasim rohamot fog kapni, ha meglátja ezt a halmot. Hát még ha megtudja, hogy a laptop is jön...