Helyi Szellem

Ez most egy vérbeli alulnézet-poszt lesz, mert olyan sokan kérték már tőlem, hogy engedjem szóhoz is a beugró fotóriporteremet (kisiskolás fiamat), hogy hazatérve a katasztrófavakációnak beillő nyaralásunkból, elmeséltettem vele az élményeit. Szó szerint írom le a gondolatait, fogadjátok szeretettel a Tokajban készített fotóival együtt. (A dőlt betűkkel szedett megjegyzések már az én pontosításaim).

"Amikor megérkeztünk, Bortón láttam (ez egy üdülőhely Mezőzombor mellett, a kempingben vertünk tanyát), hogy békák ugrálnak a tóba, az jó volt és tetszett a hely. Bizonyítóan különös hideg volt a víz, azt hittem, olyan jó langyos lesz a víz, de nem az volt. Olyan volt, mintha a hely azzal akart volna minket üdvözölni, hogy elromlik az idő. Estig ugráltam a vízbe, de a nap vége megérte a jutalmát, egy eső keletkezett. Először azt hittük, hogy egy általános eső lesz, de aztán kiderült, hogy annál sokkal nagyobb. Anyámnak nagyon kellett pisilnie, és a sátorunk is elromlott (a kettő között nincs összefüggés). Annyira elromlott, hogy átmentünk a másik sátorba (két sátort vertünk fel, mert hárman voltunk), ami aztán szintén elromlott (beázott). Akkor átmentünk az autóhoz, és megtalált minket egy éjszakai portás. A portás kinyitott nekünk egy szobát, akkor ott aludtunk. Másnap ki kellett fizetni a szobát, ami háromezer volt (fejenként). Akkor megnéztük a sátrakat, hogy mi van velük. Kiderült, hogy mindegyik tönkrement. Egyet mondhatok: ne bízzatok az új sátrakban és a nagyon-nagyon régi sátrakban. Egyik sátrunkat ki is kellett dobni. A másikat pedig elcsomagoltuk valahova, én se tudom, hol van, de azért az a nagyon félelmetes éjszakai este nagyon meglepően érkezett."

"Aztán átmentünk Tokajba, és az első nap remekül sikerült, mert nem sátraztunk, hanem egy szálláshelyet kölcsönöztünk ki inkább (egy bungalóról van szó). Később elkezdtünk járni egy strandra, a Tiszára. Napokkal az első nap után, hogy a Tiszában fürödtem, már nagyon jól úsztam. Először csak a nyakig érő vízben úsztam, és amikor már az jól ment, akkor anyámmal versenyeztem a bójáig, ott már mélyvíz volt. Voltak barátaim is, igaz, csak egy napig a strandon. Velük agyagbányát építettünk a strandon és a föld alól, úgy értem a homok alól, ilyen agyagokat szedtünk ki. Kivettük az agyagokat, és volt néhány bányaomlás is, de megérte a munka, mert csináltunk csúszdát agyagból, és mini medencét is építettünk a csúszdához. Száraz homokot tettünk az aljára, ezért nem fogyott el belőle a víz. Érdekes volt, mert a körmünk besárgult. Ez egy vulkáni tájon volt ez a folyó, és a vulkánok miatt a víz bevasasodott, ettől lett sárga a körmünk."

"De az volt a legjobb, amikor pecáztunk. Igaz, nem igazán szép helyet találtunk a pecázáshoz, mert tele volt mindenféle szeméttel a part, de lehetett fogni is mindenfélét. Ákos csalihalakkal fogott mindenféle halakat, olyan fél métereseket (hja, egy kisgyereknek minden hal nagy...). Leginkább én fogtam csalihalakat, Ákos pedig a nagyhalakat a csalihalakkal. Anyám leginkább csak nézett minket és a halakat, amint így ugráltak föl és le. Nos, azért kutyákat is találtunk, akik nagyon jól kijöttek velünk, az első napon csak kettő kutyát találtunk, de azokkal a második nap felé már nem találkoztunk. Aztán találtunk egy ilyen magyar vizslát. Olyasmi volt, mint anyám testvérének a kutyája, a Tarzan, mert ő is fiú volt, de nem olyan finnyás, mint ő. Volt ott még egy óvodára hasonlító csoport is, akik ott mindenfélét tanultak, velük sokszor haverkodtam, meg ilyesfélék."

"Fényképezés közben igazán néztem dolgokat, hogy miket lehetne lefényképezni, amiket megnéznek az emberek később, mert érdekli őket. Ilyen érdekes dolgok például, mint a szobrok, vagy az, ahogy egy gyerek az apukája nyakán lovagol. És ilyesmik. De leginkább az ott készülő fagyikat szerettem volna teljesen lefotózni. A vaníliásokból szerettem a legjobban venni, azok a kedvenceim."

(Hamarosan jön a felnőtt nézőpont is a bor városáról, klasszikus helyiszellem-poszt formájában!)

Fenti gyerek alulnézetből

 A fagyi-lelőhely közelében egy szakács invitál...

 Nem csak a húszéveseké a világ (kézen fogva andalgott ez a középkorú pár).

A karácsonyi dekoráció még kint volt, ezt is csak egy gyerek képes kiszúrni...

Díszkút (a néni később lefotózta a fotóst).

Végül egy kép a fotóriporterről, az alulnézet-posztok állandó közreműködőjéről, fenti szöveg tollbamondójáról:

 :)